Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A 38-as klub története

2013.07.14

 Elhatároztam, hogy a mi szeretett klubunk és Stúdiónk története annyira érdekes és érdekfeszítő, ráadásul számunkra oly kedves, hogy nem hagyom feledésbe veszni, ezért mától fogva elkezdtem írni a 38-as klub történetét, amit lehetőleg még a nyáron befejezek, ezáltal megörökítve az elmúlt évek történéseit. A napló egyébként itt is olvasható, és bárki nyugodtan hozzászólhat.

 

A 38-as klub története


Szeretett klubunk története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt a hivatalos alapítás dátuma jelzi. A klub kezdetei igazából ott gyökereznek a találkozásainkban, és a régebbi összejöveteleinkben, amelyek mindig is nagyon kreatívan és jó hangulatban teltek el. Még 2010 előtt is általános volt, hogy évente minimum 4-5 alkalommal találkoztunk, és ebből az egyik általában több napon át is tartott, nyáron. Ezen kívül a nagyobb vallási és családi ünnepeken találkozhattunk minden évben. A fordulat, vagyis az áttörés azonban 2010-ben következett be, amikorra is mindannyian elég nagyok voltunk már hogy önállóan gondolkodjunk és cselekedjünk, és ennek jeleként ezen a nyáron hivatalosan, vagy inkább félhivatalosan megalapítottuk a Klubot.  Azért félhivatalosan, mert az alapításról semmilyen rendes papírt vagy alapítólevelet nem készítettünk, egyszerűen azért, mert ezt a bürökratikus jellegű cselekedetet akkoriban nem tartottuk fontosnak. Kezdetben nem vettük túl komolyan ezt az egészet, és ugyanazokat a dolgokat csináltuk, mint azelőtt, csak most már a klub keretei között. Legtöbbször csak egyszerűen együtt voltunk, játszottunk, hülyéskedtünk és szórakoztunk.  Azonban egy idő után már fontossá kezdett válni az is, hogy alkossunk valami értelmeset,  valami maradandót, teremtsünk valami hagyományt, amit később folytathatunk. Ezért egyik első lépésünk volt, hogy a klubnak székhelyet találjunk, ahol állandó jelleggel berendezkedhetünk, és ahol kialakíthatunk egyfajta “klubszobát”. Hamar találtunk is ilyen helyet, mégpedig kapóra jött, hogy Nagymamáéknál a kisműhely fölött volt egy üres szoba, ami régebben Misié volt, de most szinte üresen állt, csupán egy pár régi kacattal és bútorral berendezve. Ez azért is volt jó, mert ennek az ódon szobának a berendezése közben kiélhettük a kreatív vágyainkat, és mivel amúgy is elég lepusztult hely volt, nem okozhattunk már benne sok kárt. Ezért hát a falakat össze-vissza szögeltük, posztereket, lámpákat raktunk ki, régi plakátokat és miegymást, egyszóval saját igényeink és ízlésünk szerint szabadon berendeztük a szobát. Ez lett azután mindmáig is a klub hivatalos székhelye, és ide szoktunk összegyűlni, ha együtt vagyunk, itt töltjük a legtöbb időt. Ez ezért is jó, mert itt viszonylag kívül esünk Nagymamáék látószögén, mert ez a helység a házon kívül van, ezért itt szabadon élhetjük világunkat. A szoba berendezése után kézenfekvő volt, hogy a klubnak rendes szervezetet alakítsunk ki, ugyanis eleinte elég kaotikus módon működött a klubszervezet. Ennek érdekében tehát kitaláltuk, hogy a klubnak legyen egyszemélyi vezetése, vagyis lehetőleg egy ember álljon a klub élén, akit rendszeres időközönként választunk. A klub vezetőjének tisztsége lett a Vezérlő Főnök (VF), vagyis a szervezet legfelsőbb vezetője. Neki pedig a terveink szerint volt egy helyettese, akit szintén rendszeresen választani kellett, ő volt a Vezérlő Főnök-helyettes, vagy más néven Helyettes Vezérlő Főnök (HVF). Így lehetőséget adtunk, hogy egy erélyes vezetés alakuljon ki, aminek segítségével a klub többre lesz képes, mint azelőtt.